✕
Ugrás a tartalomhoz

Televíziókészülék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Image
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Image
Az első televíziók egyikéről adott tudósítás a Tolnai Világlapja oldalán, 1928-ban

A televíziókészülék, röviden televízió, tévé vagy betűszóval tv, képek és hangok távoli helyen való együttes vételére szolgáló készülék.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ugyan Paul Nipkow Németországban már 1884-ben feltalálta a képfelbontás elvét a róla elnevezett pásztázótárcsával, azonban az első, nagy távolságra vezetéken továbbított televíziós adásra csak 1926-ban került sor London–Glasgow között John Logie Baird skót feltaláló jóvoltából.

Image
Boris Rosing távolbalátó készülékének[1] rajza, a Vasárnapi Ujság illusztrációja, 1911
Image
A katódsugárcső működési elve. A televíziók lelkét adó eszköz főbb komponensei a katódsugárzócsöves technológia 2000 utáni háttérbe szorulásáig változatlanok maradtak.

A katódsugárcsövet Karl Ferdinand Braun fejlesztette ki 1897-ben.

Tihanyi Kálmán nevéhez fűződik a teljesen elektronikus, töltéstároló típusú televíziós rendszer feltalálása. 1924-ben jött rá a megoldásra, 1926-ban kelt magyar szabadalmi bejelentése, ezt követően kereste meg őt 1928-ban a Radio Corporation of America. Németországban Fernsehsender Paul Nipkow néven indult meg először a rendszeres adás, 1935-ben.

Másik úton indult el Mihály Dénes (1894–1953), 1933-ban E. H. Traub fizikussal együttműködve már egy olyan televíziós készüléket mutathatott be, amelyet maga még tovább tökéletesített (TELEHOR). Ez volt az a képet 240 sorra felbontó, Mihály–Traub-féle forgótükrös vevőkészülék, amelynek képét akár 2,5×3 méteres felületre is ki lehetett vetíteni. 1936 őszén az első zárt láncú televíziós közvetítésre a Gellért Szállóban került sor, ahol mintegy 30 méteres távolságra közvetítettek televíziós képet.

1929-ben már Anglia is elkezdte a kísérleti műsorszolgáltatást a BBC fennhatósága alatt, 1936-ig John Logie Baird készülékével, majd az EMI–Marconi Company által kifejlesztett elektronikus képátviteli rendszerrel. Az Amerikai Egyesült Államokban az NBC 1939-ben sugározta első televíziós adását.

1929-ben a Bell laboratórium már bemutatta a színes televíziót, és 1940. január 12-én az első tévélánc is megkezdte a működését.

Image
Orion AT501 az első sorozatban gyártott magyar televíziókészülék (1959)
Image
Tévék a 20. század közepéről

Peter C. Goldmark (1906–1977), a budapesti születésű mérnök, fizikus 1936. január 1-jétől 1971-ig (nyugdíjba vonulásáig) a CBS alkalmazottja volt (hosszabb ideig annak igazgatója is). Ő dolgozta ki az első használható színes televízió-szabványt a CBS-nél 1940-ben.

A televízió az egyik leggyorsabban adaptálódó készülék, évtizedről évtizedre jelentős technikai fejlődést tudott felmutatni: a kezdetben monokróm (fekete-fehér) képernyőt a '70-es évektől váltotta fel szélesebb körben a színes képernyő, ezzel együtt a képernyő átmérője is nagyobb lett, ezután a mono (egy utas) hangzás mellett sztereó (kétutas) készülékek is megjelentek. Idővel a képfelbontási készségek is sokat fejlődtek. A 20. század végére kezdtek megjelenni, majd elterjedni az egyre laposabb készülékek, miután a katódsugárcsövet modernebb, síkképernyős (LCD, LED, plazma stb.) technológiák váltották fel, ezzel együtt elkezdtek korábban soha nem látott képernyőméretű készülékek is megjelenni széles lakossági felhasználásra, az egy-másfél méter képátlótól akár a több méteresig is – a '90-es években is léteztek ugyan óriási képernyős készülékek, kijelzők, de ezek speciális, drága, ipari, illetve rendezvényekre való berendezések voltak. A digitális adásvétel miatt eltűntek a korábban analóg, avagy földi vételre alkalmas készülékekre szerelt szobaantennák is. Ezzel együtt bővült a készülékek kompatibilitása más készülékekkel (videólejátszók, hangrendszerek stb.), így újabb formátumú csatlakozásokat építettek ki rajtuk, mint SCART, RCA, HDMI, optikai kábel stb.

A tévéhez való távirányító az '50-es években jelent meg, először még vezetékkel, de szélesebb elterjedése immár vezeték nélkül a '70-es években kezdődött meg. A VHS-formátum elterjedése a '80-as években pedig olyan készülékeket is eredményezett, melyekben beépített VHS-magnó volt. Korábban léteztek rádióval, lemezjátszóval egybeépített tévékeszülékek is a hi-fi tornyok amolyan „őseként”, már csak azért is, hisz a rádió és a gramofon hamarabb jelent meg az otthonokban.

Az ezredfordulóra a televízió a legnagyobb hatású tömegmédiummá vált világszerte, ám a 2000-es évek első évtizedétől az internet szolgáltatások széles körű elterjedésével jelentősen csökkent globálisan az átlagos nézettségi aránya.

Magyarországon

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az 1950-es évektől létezik televíziózás. A televíziós adások megindulása hazánkban évtizedeket késett, számos országban már az 1930-as években működött televíziós műsorközvetítés.

21. századi fejlesztések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Image
Smart TV

Egy időben a háromdimenziós képalkotásra képes televízióval folytak kísérletek világszerte, a 3D-s tévékhez viszont erre alkalmas szemüveget is viselni kellett, ez a technológia aztán kiment a divatból. Szintén átmeneti volt a hajlított homorú képernyőjű tévék időszaka is, melyek a megjelenésük után néhány évvel ugyancsak eltűntek. Ezek a készülékek ugyanis csak bizonyos betekintési szögeknél biztosítottak hatékony képalkotó minőséget, így visszatért a gyártás a síkképernyőre. Utóbb a huzamosabb ideig sikeresnek mondható plazmaképernyős tévék gyártásával is felhagytak, mert az ahhoz képest olcsóbb LCD és LED technológia gazdaságosabbnak bizonyult.[2] A 2010-es években kezdtek elterjedni az okostévék (Smart TV), amelyek a telefonokhoz hasonlóan saját operációs rendszerrel rendelkeznek, és képesek internetes tartalmak megjelenítésére is a készülékbe integrált számítógépes technológia révén. Magyarországon elsőként a Samsung okostévéi voltak elérhetők.[3]

Technikai jellemzők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A televíziózás elve hasonló a rádiózáshoz. A kamera az általa felvett képi és hangjeleket elektromos jelekké alakítja. Ezeket az elektromos jeleket vagy rögtön, vagy rögzítés és utólagos műsorrá alakítás után továbbítják a televízió-vevőkészülék felé. A távolsági jeltovábbítás általában elektromágneses sugárzással történik, de történhet kábelen keresztül is. A vevőkészülék azután visszaalakítja képpé és hanggá az elektromos jeleket. Az átvitel jellemzője a készülék képfelbontása. Az európai szabvány 50 Hz-es képfrekvenciával 625 soros képet alkot (melyből 576 látható), az amerikai 60 Hz-es képfrekvenciával 525 soros képet alkot (melyből 480 látható). Mindkét rendszernél először csak a páros, majd a páratlan számú sorokat viszik át, így az átvihető képek száma másodpercenként 25, illetve 30. A hiányzó sorok abból adódnak, hogy a kép átvitele mindig a bal felső sarokból balról jobbra kezdődik, és erre a 45-50 sornyi időre van szükség ahhoz, hogy a jobb alsó sarokból a bal felsőbe visszaállítsák a képcső elektronsugarát az eltérítő áramkörök.

Érdekesség, hogy a színes átviteli rendszerek a sávszélesség szűkössége és a régebbi fekete-fehér készülékekkel való kompatibilitás megtartása miatti tervezési kötöttségek okán, nem tudnak teljes képfelbontásnak megfelelő színinformációt átvinni, azonban mivel az emberi szem színmegkülönböztető képessége is jóval gyengébb az árnyalat-megkülönböztető képességénél, ez a szemlélő számára nem észrevehető. A később megjelenő technológiák jobb, részletesebb felbontást, színárnyalatokat tudtak-tudnak megjeleníteni (HD ready, Full HD, OLED, QLED, 4K UHD stb.).

A tv-készülék kijelzője

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Televíziós rendszerek (képnormák)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az analóg képnormák kevésbé éles képeket hoznak létre, mint a digitálisak. Ráadásul mivel régiek, ezért akkoriban kisebb képfelbontással is megelégedtek a szabványuk meghatározásakor.

Terjesztés és jelátvitel

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Image
Elavult katódsugárcsöves tévék egy hulladéklerakónál

A műsorok terjesztési módja szerint a televíziózás lehet:

Az analóg rendszerrel szemben a digitális jelátvitel esetén átviteli torzítások nem lépnek fel. A megfelelően tömörített digitális jelek átviteléhez az analógnál kevesebb sávszélességre van szükség, így adott frekvenciatartományban több műsor fér el, de megjegyzendő, hogy ez a tömörítés veszteséges, vagyis a vevőkészülék képernyőjén nem pontosan az a kép fog megjelenni, amit a kamera felvesz, legfeljebb a néző nem tud majd különbséget tenni a kettő között az emberi szem tökéletlensége folytán.

Gyártók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teljesseg igénye nélkül egykori és mostani tévékészülék-gyártók:

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Boris Lvovich Rosing (Russian) (1869–1933) , bairdtelevision.com
  2. ↑ Rázós évtizeden vannak túl a TV-gyártók: a 3D-től a Smart TV-ig, novekedes.hu, 2020. január 7.
  3. ↑ "Samsung D8000 SMART TV: meghalt a tévé, éljen a tévé!". 2011. április 14. Hozzáférés: 2011. október 27..
  4. ↑ Megjegyzés: a jelátvitel nem keverendő össze a képnormával!

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Commons:Category:television sets
A Wikimédia Commons tartalmaz Televíziókészülék témájú médiaállományokat.

Lap.hu:

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Televíziókészülék&oldid=28746416”